Knight 2000

 

Nemcsak a gyerekek, de a legtöbb felnőtt is csodálva nézi szombat koraesténként a televízió képernyőjén feltűnő csodaautót a Knight 2000-t, a K.I.T.T. névre (a sző szoros értelmében) hallgató komputerével. Bár a történetek meséje kissé túlideali­zált, de az autó filmbeli képességei tényleg lenyűgözöek. A jövő évszázad elektroni­kájának, automatikájának - úgy tűnik - szinte korlátlan lehetőségeit villantja elénk a jelenlegi képzeletünk szárnyain. Addig is míg a látott „csoda" megvalósulhat, elébe mehetünk az eseményeknek: garantált siker lesz gyermekeink körében, ha legalább egy pici szeletével meglepjük őket. Ha a beszélő számítógépet nem is, de a pásztázó kereső, figyelőfényt könnyedén elkészíthetjük számukra. Biciklire, lábhaj­tású autóra szerelve nagy örömöt szerezhetünk vele.

 

Az áramkör működése

 

A megoldás nem túl bonyolult. Egy olyan futófényt kell készíteni, amelynél a fény oda-vissza mozog a két végpont között. A felada­tot még egy kicsit fűszerezi az a dolog, hogy nem csak egy fénypontnak kell világítania egyszerre, hanem egyidőben - kisebb fénye­rővel - mindig a tőle balra illetve jobbra eső fénypontnak is. A Knight 2000 futófény összesen 9 különálló fénypontból áll, ezzel is egyszerűsítve a megoldást.

 

 

Minden kimenet vezérel közvetlen vagy valamilyen közvetett módon egy-egy fényforrást. Kész is a futó­fény! Igen ám, de ezzel még nem tettünk eleget a célkitűzésünknek. Hiszen a fény ebben az esetben elindul, mondjuk balról jobbra, végigfut a soron, majd visszaugrik a kiinduló baloldali helyzetbe, és innen kezdő­dik újra a folyamat. A feladat maradéktalan megoldásához az szükséges, hogy a fény­pont oda-vissza pásztázzon. Ez egyszerűen megvalósítható. Nincs más teendő, mint az integrált áramkör kimeneteit két csoportra osztani. Az első csoport (01 -5) a balról jobbra tartó fénypont eltolást vezérli, míg a második csoport (O6-0) a visszafelé irányú mozgást adja. Ha a két kimenetcsoportot OR-kapcsolatba hozzuk, akkor elértük célunkat.

A Knight 2000 futófény kapcsolási rajzát a 1. ábra mutatja. A kapcsolást funkcioná­lisan három részre oszthatjuk. Nevezetesen az ütemet adó óragenerátorra, a futófényt vezérlő áramkörre, valamint a fényerőt sza­bályozó fokozatra.

Az óragenerátort az IC1, CD4093 típusú IC két Schmitt-triggerre alkotja. A működési frekvenciát az R1-C1,2 elemek határozzák meg. A kapcsolási rajzon megadott értékkel jól lehet utánozni a filmbeli pásztázás gya­koriságát. (Az R1-et egyszerűen egy 220 kohm-os trimmerpotenciométerrel helyettesítve könnyedén be lehet állítani a kívánt frekven­ciát.) Az óragenerátor kimenetén (IC1 10-es lába) szabályos négyszögjeleket kapunk.

 

A négyszögjelek felfutó élei vezérlik az IC2 számlálót. A CD4017 CPO bemenetére érkező első impulzus hatására az IC Ol kimenetén H szint jelenik meg. Ez a mintegy 4,5 V-os fe­szültség nyitásba vezérli a T1 tranzisztort, minek hatására a D1 LED teljes fényerővel világítani kezd. (Egyelőre tekintsünk el az R7....14 ellenállások jelenlététől!) A második impulzus hatására az Ol kimenet L-re vált és O2 lesz H szinten. Ekkor T1 zár, T2 kinyit és D3 LED kezd világítani. A CPO bemenetre érkező impulzusok hatására sorrendben ki­gyullad a D5, majd D7 és utána D9. A hatodik bemeneti impulzus hatására a 06 kimeneten jelentkezik H szint. Mint a rajzon látható, ez a kimenet közvetlenül össze van kötve az O5 kimenettel. Ebből következően a D9 két im­pulzus ideje alatt is világítani fog. A hetedik impulzus beérkezésekor a 07 lesz aktív. Ez a kimenet az O4-gyel van összekötve, tehát most ismét a D7 fog világítani. Ez a folyamat így megy tovább egészen a tizedik impulzusig. (08 az O3-mal, 09 az O2-vel, 00 az Ol-gyel van összekötve.) A megfelelő kimenetek összekapcsolásának hatására tehát a fénypont elkezd visszafelé, jobbról balra mozogni. A tizenegyedik impulzustól kezdve az egész kez­dődik elölről. A fényjelenség így folyamatosan pásztázónak látszik. (A CD4017B típus kime­netei meglehetősen jól védettek, ezért lehetsé­ges minden külön elem nélkül is a közvetlen összekötésük.)

Szólni kell még az R7...R14 ellenállások, illetve az eddig fel nem sorolt LED-ek szere­péről. A páros pozíciószámú LED-ek fizikai­lag a páratlan pozíciószámúak között helyezkednek el, egyvonalban. Az R7...R14 el­lenállások gondoskodnak arról, hogy ne csak kizárólag a vezérelt fénydiódák világít­sanak, hanem a szomszédosán elhelyezet­tek is, mégpedig minél távolabb vannak az éppen kigyújtottól, annál kisebb fényerővel. A bekapcsolt LED-ek áramát mindenkép­pen korlátozni kell. Ezt egy áramgenerátor­ral lehet egyszerűen megoldani, így megta­karítható a LED-ek külön-külön előtétellen­állása. Telepkímélés szempontjából a kapcsolásban egy különleges megoldást válasz­tottunk. A T6-T7 tranzisztorok egy komplementer-Darlingtont alkotnak. A Darlington vezérlését az LR fotoellenállás végzi. A D10 zenerrel és az R16-tal kiegészítve a komple­xumot egy fényvezérelt áramgenerátorhoz jutunk. Ez úgy vezérli a LED-eken átfolyó áramot, hogy azoknak fényereje világosban nagyobb, sötétebb környezetben pedig ki­sebb legyen. A fotoellenállással párhuzamo­san kapcsolt R15 a teljes sötétség melletti minimalis alapfényeröt állítja be. A maximá­lis fényerőt az R16 ellenállással lehet beállí­tani. A kapcsolási rajzon megadott 33 ohm használata esetén kb. 18 mA-re adódik -teljes külső fény esetén - a LED-ek összárama, így a kis játékszer fényereje mindig alkalmazkodik a környezeti megvilágítás­hoz. Ez a megoldás azon túl, hogy a szemnek is kellemes, még a telepek élettartamát is meghosszabbítja.

 

Építés, beállítás

 

A kapcsolást egyoldalon fóliázott nyomtatott áram­köri lapra építettük meg. A nyáklap hosszúsági méretét elsősorban a felhasznált LED-ek mérete határozza meg. Ezek 10 mm átmérőjű, nagy fényerejű, átlátszó tokozású piros fényű LED-ek voltak. (A fényjátékot kisméretű játékautóba is be lehet építeni, ekkor a felhasznált LED-ek természetesen kisebbek, a nyákot pedig arányosan zsugo­rítani lehet. Az eredeti rajzolat vonalvezetése ehhez jó támpontot nyújt.)

A 2. ábrán látható beültetési rajz alapján elkészített nyomtatott áramkört az elemek­kel együtt egy 135 x 90 x 40 mm méretű, polisztirolból készült dobozba szereltük. A doboz elülső oldalán 12 mm szélességű csíkban kivágást készítettünk a LED-sor számá­ra. Erre a kivágásra kívülről egy vörös színű plexicsíkot ragasztottunk. A tápellátást szol­gáló három darab baby elem számára a teleptartó szintén polisztirol anyagú doboz­tetőből készült, ragasztással. Az érintkezők­nek 0,1 mm vastag foszforbronzlemezt használtunk.

 

 

Végezetül célszerű néhány szót szólni a felhasználható alkatrészekről. Az alkalmaz­ható LED-ekről már a korábbiakban írtunk. AT1...T6 tranzisztorok helyén szinte bármilyen műanyagtokozású npn tranzisztort fel­használhatunk, az egyetlen megkötés, hogy legalább 50 mA kollektoráramot elviselje­nek. Ugyanez vonatkozik a T7-re, de ez a tranzisztor pnp struktúrájú legyen. A D10 helyén két darab sorba kapcsolt szilícium-diódát is alkalmazhatunk, ebben az esetben is nyitóirányban kell a diódákat beforrasz­tani az áramkörbe.

A „legkeményebb falat" a fotoellenállás he­lyettesítése. A megadott típus Tesla gyárt­mány. (Ez állt rendelkezésre!) Mért ellenál­lása sugárzó napfényben kb. 250 ohm, míg teljes sötétben kb. 800 kohm volt. Helyettesít­hető bármilyen hasonló adatokkal rendelke­ző fotoellenállással is. Végszükségben, ha semmilyen fotoellenálláshoz nem tudunk hozzájutni, akkor az, az R15-tel és aT7-telel is hagyható. Helyettük mindössze egy 2,2 kohm-os ellenállást kell beforrasztani a nyákba aT7 eredeti kollektor- és emitterpontja közé. Ekkor persze fényerőszabályozás nem lesz, a LED-ek mindig teljes fényerővel fognak világítani.

 

A kapcsolás 4,5 V-os tápfeszültségről - a külső fényviszonyoktól függően - 5...20 mA áramot vesz fel. Ennek a csekély fogyasztás­nak köszönhetően a tápláló baby elemek élettartama meglehetősen hosszú.